1970 – ben léptem át a szolnoki SZÜV kapuját. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy életre szóló kapcsolat lesz egy szakmával.
A népszámlálási adatok feldolgozására üzembe helyezett T5 elektromechanikus táblázógép, az adatrögzítést végző lyukkártyagépek érdekesek, de nem nagy kihívást jelentettek.
És hirtelen megindult valami. A céghez megérkezett az első félvezetős UNIVAC gép, ezt követően a táncterem méretű helységet igénylő IBM 360 kompatibilis R20, R22 integráltáramkörös és mikroprogramozású számítógépek.
A fejlődéssel lépést tartva a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Számítástechnikai Szakán diplomáztam.
Az új szakmai ismeretek birtokában a meglévő géppark üzemeltetése mellett fejlesztéssel is elkezdtem foglalkozni.
Újabb kihívások a fejlődésben a Sinklair Z80 mikroszámítógép, C64 Commodore gépek, melyek, már a otthonokba is eljuttatták a számítástechnika csodáit.
Még nincs vége, IBM XP, AT gépek és ezek alapjain fejlesztett asztali számítógépek, laptopok, tabletek megszámlálhatatlan generációja lepte el a vállalati és magánszférát, mindennapjaink szerves, nélkülözhetetlen részét képezve.
A csavarhúzót, fogót, feszültségmérőt / T5/ felváltotta az oszcilloszkóp /R20, R22/, fődarab csere, és szoftveres hibák javítása /személyi számítógépek/.
Mikor már úgy tűnik, hogy nincs tovább, megint megjelenik egy újabb generáció………
Boldog vagyok, hogy részese lehettem/lehetek egy csodálatos szakma mívelésének.